Badacsony

Előző bejegyzésemnek (Fél kör) akár a “Hogyan ne induljunk el bicikli túrázni?” címet is adhattam volna. Azonban a hülyeségekből okulva álltunk neki a következő túra megszervezésének.

Az út valamivel rövidebb, egész pontosan 80 km, és ez most Fonyód felé indul, egészen Badacsonyig, majd azt megkerülve vissza Balatonlelléig.

Okulások:

Természetesen erre a túrára már mindenki átnézette a biciklijét, én és pár barátom viszont úgy döntöttünk, hogy muszáj lesz újat beszerezni, mert a régi alkalmatlan. Ezekre a Balaton körüli túrákra mindenképpen a trekking kategóriát ajánlanám, mert jó aszfaltra is, illetve közepes terepen is elboldogul. Viszont ha már van egy jó mtb-nk, akkor az is bőven megteszi, csak jól fel kell fújni.

Az idő is kellemesebb volt mint múltkor, bár délutánra már az aszfalt kezdte visszafelé nyomni a hőt, Balatonmáriafürdő “magasságában” kezdett gondunk lenni ezzel. Az odautat Balatonlellétől Fonyódig biciklivel, utána Fonyódtól Badacsonyig hajóval tettük meg.

Itt figyelmeztetnék mindenkit, hogy csak az első illetve az utolsó hajó szállít biciklit. A hajó út jót tett a kollektív tudatunknak, hiszen 9 órára “már” elértük Badacsonyt és még el sem fáradtunk :). Badacsonyban dimbes-dombos utcák és közben sok látnivaló fogadja az arra járót – többek közt kiállított lellei borok :) – utána pedig legnagyobb bánatunkra egy darabon véget ér a bicikli út.

A domb elég meredek a négysávos úton, de a lejtő annál hosszabb, közel 53-55 km/h-val lehet legurulni rajta. Ide már kell a karbantartott bicikli, illetve a láthatósági mellény, mert ugye nem bicikli úton rodeózunk. A lejtő alján folytatódik a balatoni bringa”körút”.

A következő állomás Keszthely, pont ebédidőben érünk oda. Az idővel nagyon jól állunk, és nem fáradt el senki sem, köszönhetően a minőségibb illetve újonnan beszerzett vasaknak. Az átlag sebességünk 20 km/h, nagyságrendekkel jobb, mint múltkor.

Keszthelyen a korábbi tapasztalatok miatt csak könnyű ebédet vettünk magunkhoz, nem preferáltuk a kolbászt :).

A következő “megálló” Balatonmáriafürdő, ahol letértünk egy fagyira. Felhívom mindenki figyelmét, hogy a Keszthely felől útba eső első fagyizót nyugodtan hagyja ki, kezdjen mindjárt a másodiknál. Az ottani fagyi könnyen felejthető. Én még nem dobtam ki fagyit, de most a puncsnál elszakadt a cérna, muszáj volt megválnom tőle.

Balatonfenyves roppant hosszú és roppant unalmas és már fáradunk is, igaz a fehér sapka jó szolgálatot tesz.

Végre elérjük Fonyódot és jóleső érzéssel nézünk át  a túlpartra, most már mindjárt vége. Délután négykor be is futunk Balatonlelle szabad strandjára és elmerülünk a “habokban”.

Mindent összegezve ezt az útvonalat sokkal jobban tudom ajánlani, mint az előzőt – lehet ezzel kellett volna nekünk is kezdeni – igaz kicsivel rövidebb, viszont elég könnyű terep, sok a lejtő és az árnyékos rész, viszonylag kevés kilométert kell közúton megtennünk.

Másnap senki nem küzdött semmiféle fájdalmakkal, nem volt izomláz és “nagyhalál”.